Hajtogattam a kukák mögött egy álmot
egy kerthelyiség félreeső részén.
Eldugult piszoárban vitorlázok
sapkám a hold, fésűm a szél.
Sorra dőlnek ki mellőlem a lányok
fojtogató bűntudat emészt.
A szívek szemétdombján kapirgálok.
Szeretni, Istenem, milyen nehéz!
Annyi minden bajjal kell még megküzdenem
plusz még itt van a nyakamba varrva
egy lefejezett szerelem.
Tükröm, tükröm, tükröm mondd meg nékem:
Jól áll-e ez nekem?
Sorra tűnnek el mellőlem a srácok
mindegyiknek jobb dolga akadt.
Zajos magányban foszforeszkálok
a sápadt fényű telihold alatt.
Annyi minden szarral kell még megküzdenem
ellenséges szélmalmoktól zavaros szellemem
"Nincsen veszély" - mondják -
csak képzelem.
Aztán orvosok jönnek, kezükben fegyver
és ha a vegyszer egyszer a vénába hatol:
A lakatlan sziget lakó lelke tenger lesz,
a szíve lepényhal. Itt úszkál valahol.
Annyi minden szarral kell még megküzdenem
egy tucat csörgősipkás lidérc horkol mellettem.
Választok egyet. Melyik tetsszen?
Melyik legyen a partnerem?
Virrasztó árnyak közt, az éjen át,
szégyenem útján nincs barát!
Nincs kivel megosztanom,
nincs is tán senkim már!
Elveszett ember, mire várok még?
Boldog a föld, hisz tavaszt vár!
Magányos életemnek megnyugvást
majd az évek hoznak,
mégis, mégis fáj!
Sólyom voltam, s ha felröpít,
most kettőnké a nagy ég!
(...)
Elveszett ember, sűrű éjen...
Nincs kihez szólj, nincs már barát!
Magányos szívemnek a megnyugvást
csak az évek hozzák, mégis, mégis fáj!...
más mit álmottam,
más mit megkaptam...
mert az élet sem hoz túl sok meglepetést... -
ezért mondom azt légy boldog ahogy élsz!
volt mit elhittem,
volt min elbuktam...
van hogy az igazság áll száz korhadt oszlopon...
és én szétteszem kezem...
lelkem védtelen -
védj meg ezért!
nem sok kell! - néhány szó,
s a barátság még jó!
úsztam csapdákon át, lázakon s kínokon...
zászlóm vészjelekkel a holnapnak itt hagyom...
ne bánd szét tárt két kezem! -
megvan már helyem...
megvan az út! - tűz vagy jég,
nincs túl messze már, hogy ítélj...
ezért, szétteszem kezem...
lelkem védtelen -
védj meg ezért!
nem sok kell! - csak pár szép szó,
hogy tudjad vagyok...
s így jó!
a hegy magában áll és meg sem mozdul már...
nekünk nem mert az ő órája millió évre jár...
ezért, szétteszem kezem...
lelkem védtelen -
védj meg ezért!
nem sok kell! - néhány kedves szó,
és a barátság még jó!
ezért, szétteszem kezem...
s újra elhiszem;
lesz ami vár! - tűz vagy jég...
nincs túl messze már!
az élet gyors vonat...
(nem kell félj!)
melletünk elsuhan...
(nem kell félj!)
bár múlt pár pillanat...
(nincs túl messze már!)
nem kell félj, nem kell félj!
most játszd ugyanezt mégegyszer több érzéssel nagyon közel jársz már a jóhoz fiam olyan könnyű de nem tanítják reggelenként egyre többen tűnnek el és a lassú vizek partján a semmi ünnepel de azért nézz ide a szemembe ha hozzám beszélsz és ha felkelsz minden nap attól még nem biztos hogy élsz nem baj nem baj csak nem baj csak csak kicsit kellemetlen nem baj nem baj csak nem baj csak egy kicsit kellemetlen most játszd ugyanezt újra el több érzéssel nagyon közel jársz már a jóhoz fiam olyan közel van amilyen messze a szív meg csak dobog tovább az ablakban futnak a fák egy-két csomag elveszik és többé nem találják játszd ugyanezt újra el több érzéssel nagyon közel jársz már a jóhoz fiam olyan könnyű de senki nem tanít meg rá
nánánánánánánánánanananananana
olyan könnyű de sajnos nem tanítják
Csak azt ami jó,
Csak úgy ahogy érzed,
Szeretnivaló pillanat az élet.
Néha belefeledkezem énis,
És nem láthatom át,
Hogyan lesz részem a részeg felvonulás,
Vagy én egészen a része a lényeg
Mennyire más,
Mögöttem liheg a múlt,
És figyel a holnapután
Csak azt mai jó,
CSak úgy ahogy érzed,
Szeretnivaló pillanat az élet.
Keres a menekülő menedéket,
Bárhova téved bárhol jár.
Ezer a módszer, a bajra a gyógyszer
vevőre talál,
Ahogy a csend a zajban,
sziget a viharban,
úgy rejt a világ
Egy helyet,ahol nem liheg a múlt,
Nem figyel a holnapután.
Csak azt ami jó,
CSak úgy ahogy érzed,
Szeretnivaló pillanat azélet .
Ez a perc a tiéd,
Ami votl nincs már,
Ami lesz még vár!
Eljön a napja meglásd, tán észre sem veszed;
csak sokkal szebben süt rád, csak mindenki szeret.
Sétafikálsz az utcán, s mindig jön egy barát
és ha a kedved fogytán, ő énekel tovább.
Ha szomorú vagy, magad vagy, úgy érzed, dől a ház,
egyszer csak kopogtatnak, s ott áll, akire vársz.
A boldogság egy hajszál, egy szó, egy mozdulat.
Csak mozdulj meg, csak szólj már,
csak el ne hagyd magad!
du har så dålig smak när det gäller män
du borde skärpa dej och skaffa dej en annan vän
du har så snygga kläder och en fin frisyr
ett vansinnigt vackert hem
men du har dålig smak när det gäller män
vi träffas ibland när vi både behöver en vän att tala med
vi brukar ses på samma ställe varje gång
jag lyssnar väl mest men det gör mej detsamma
du sitter ju där bredvid
och du går på om nån artist som
du undrar om jag hört om
men jag har tänkt på oss två en del
vi borde fortsätta till nästa steg
men det är något som är väldigt fel
du har så dålig smak...
jag har försökt att vara den som du velat komma till när natten faller
ibland så kommer jag väldigt nära men du går alltid hem när han befaller
det gör det svårt för mej
så väldigt svårt för mej
men vi fortsätter att träffas ändå
"Bármilyen tehetséged van, használd azt: az erdő is nagyon csendes lenne ha csak azok a madarak énekelnének benne akik a legjobban tudnak énekelni." (H.V.D.)
Ha szomorú vagy, ugye idetalálsz
Vagy hívj fel, merre jársz
Majd valami jót, megint összehozunk
Hisz van rá száz okunk
Ha fogy a zseton, vagy a szerelem fáj
Éld túl, ez az ősi szabály
Én azt hazudom, hogy jobb ami vár
Ma is hajnalig szól a gitár
Ha gyilkos a nap, legyen a zene vidám
A dallamát bízd rám
Te a szavakat add, ne a vállamon sírj
Ne csak rímmel-ámmal írj
Ha üres a ház, vagy a félelem űz
Éld túl, mint a víz meg a tűz
Ha gyötör a láz, vagy egy szó, ami fáj
Majd jön a zene, ami sohase volt muszáj
Süt a nap, nehogy szomorú légy
Ez lehetne százszor is rosszabb
Süt a nap, kicsit nevet az ég
Még gyönyörű dolgokat hozhat
Süt a nap, nehogy szomorú légy
Ez lehetne százszor is rosszabb
Hát az a bolond, aki most
Hogy ragyog az ég, mégis áldozat
Ha szomorú vagy, gyere, segít a dal
Ha nem, hát az se baj
Majd bejön a csönd, s velünk fülel a fal
És ne tudd meg, hogy miket hall
Ha fogy a zseton, vagy a szerelem fáj
Éld túl, ez az ősi szabály
Én azt hazudom, hogy jobb ami vár
Pedig az igaz, hogy kapunk, amennyi jár
Süt a nap, nehogy szomorú légy...
Süt a nap, nehogy szomorú légy...
elrabolnék még egy picikét a szívedből, úgy emlékből...
elvinném messzire magammal, mit itt hagytál, mit rám hagytál..
már nem kell, hogy félts!
már nem kell, hogy érts!
tudom, a búcsú az fáj -
de néha menni muszáj!
egyedül nem maradsz, hallgasd, hogy zsong a tavasz...
- egy könnyű dallamot játszik a széllel...
vadító illatok, egészen oda vagyok!
na, ugye, nem kellett mondanom kétszer...
lehet mindaz, amire vágytál, s talán jobban sikerül minden vártnál!
nem szállok harcba - minek is az -
ösztönnel, ha mennem kell...
úgy vágyom máshova szabadon, az élet vár
- és lesz még nyár!
miért maradnék még?!
rég érzem elég!
a holnap csodát ígér...
rendben lesz minden, ne félj!
det är dag jag fyller år
men min feber gör det svårt designer drömmar ny frisyr det här är början på en ny tid
jag fick en tung roll som din clown
Charlie Chaplin, Eva Braun en storlek ner, Gud Du är smal det här är början på en ny dag
2007, a nagy változások éve avagy egy kis elmeinformatika
A számmisztika szerint, ha összeadjuk egy dátum számjegyeit, és azt végül egyjegyű számmá redukáljuk, megkapjuk az adott év jellegzetességeit. Eszerint ez az esztendő 9-es év, ami a beteljesülés éve, a Háromszoros Hármasságé. Egy ilyesmire már érdemes odafigyelni, akár van valami a számmisztikában, akár nincs.
Végül is, bármely év lehet a beteljesülés éve, ha teszünk azért, hogy az lehessen. Csak van, amikor "hátszelet" kapunk hozzá, és ez most egy ilyen időszak.
Szóval, jól nézd meg, hogy mit gondolsz, mert teremtesz! Mert a hülyeség is megteremtődik. "A román és a bolgár EU-csatlakozás megrengeti Európát" - szólt a szólam, naná hogy rengett a föld, nyilván nem azért, mert Popescu úr dobbantott örömében, nem állítom, hogy van összefüggés, mindenesetre ez is elgondolkodtató.
Hányszor teremtünk hülyeséget?
Ajaj ... Gondolom, az emberi varázserő azért oly korlátozott, mert a Gondviselés jól tudja, mennyire "vak angyalok" vagyunk, ezért a saját érdekünkben "energiatakarékos üzemmódban" engedi csak működni teremtő-szerverünket... Ami most zajlik a világban, az egyfajta winchesterbővítés. A programot mi telepítjük fel magunknak, tehát jó megnézni, hogy mit.
A programok indítófájlokkal töltik be magukat. Ezek nem könnyen hozzáférhetőek, csak a "rendszergazda" jogosult hozzá, ismétlem, ez megint csak miattunk, vagyis az oktondi felhasználó miatt van. Egy-egy ilyen indítófájl kitörlése az egész működést tönkreteheti, jegyzem meg ezért vannak olyan vonásaink, amelyeket semmiféle terápiával nem lehet megváltoztatni, másokat pokoli nehéz, bármit is mondanak az NLP-sek az ember korlátlan lehetőségeiről.
Így is előfordul néha, hogy összeomlik a rendszer, ezt nevezik a Tarot-ban Toronynak, no meg le is fagy néha (ez az Akasztott), olykor beléáll a vírus (Ördög). Ezoterikus körökben ilyekor kezdik el a karmát emlegetni, az asztrológusok a sorserőket (ej, az a fránya Szaturnusz!), az Eric Berne emlein nevelkedett (micsoda képzavar!) tranzakció-analitikusok pedig a sorskönyvi parancsokat. Az indítófájlokkal nemcsak az a baj, hogy a saját "gépünk" működését határozzák meg, hanem innentől a világot is ezek szerint értelmezzük, "töltjük be", vagyis a világ számunkra így kezd működni. Vagyis: innen teremtünk.
Főleg, amíg nem tudatos, hogy mik is ezek a parancsok.
Szép dolog a pozitív gondolkodás, de mindez csak a jéghegy csúcsa. Pozitív gondolkodóként doc-fájlokat írsz a "gépeden", hát ez az indítófájlokat aligha befolyásolja, még Windows-szinten sem. Bekapcsolod, ugyanaz a képernyő jelenik meg, mint tegnap. A Te arcod is ugyanaz a képernyő marad. Úgyhogy légy a saját rendszergazdád, tudd meg, hogy hogyan működsz. Ezt nevezték régen "introspekciónak" önmegfigyelésnek. Nyugi, ez nem jelenti azt, hogy gép vagy. Dehogy. Csak amíg nem tudatosan használod önmagad, addig a "parancsfájlok" használnak Téged, és teremtik világodat. "A" egyik indítófájlja az, hogy "engem mindenki elhagy". Ennek érdekében alkoholista lett, és tényleg elviselhetetlen - de mivel folyton részeg volt, nem is érzékelte, hogy ő marja el az embereket. Viszont "pechjére" olyan volt a munkahelye, hogy sehogyse tudta kirúgatni magát. Elvonó, bőr alá ültetett szeszgátlószerek, muszáj volt leszoknia. A parancsfájl viszont tovább működött.
"A" tehát családalapítási kísérletként kizárólag halálos beteg férfiakba szeret bele. Így biztosra veheti, hogy max. fél éven belül "elhagyják". Hát igen, ilyen gonosz az élet!Eric Berne azt írja, hogy az emberek a trikójukra írva hordják a parancsaikat, jó szemmel megáldott programozók (pszichológusok, kártyajósok stb.) könnyen le tudják olvasni, és lőn nagy álmélkodás, hogy honnan tudják?
Íme egy hasznos kérdéssor, hogy feltárd saját működésmódodat: - Mik szoktak velem történni? - Milyen következtetést vontam le ennek alapján önmagamról, a világról, az életről és Istenről? - Mi van, ha mindez egy félreértés? - Mi lenne, ha megbocsátanám magamnak ezt a félreértést? - Mik fognak velem történni ezután?
Minden "szokásos" történet mögött egy működtető séma van, amögött egy egész hitrendszer, vagyis működtetőfájl-rendszer. Pillanatok alatt egy egész világ áll össze Benned és körülötted. De ha egy kicsiny részét is sikerül megváltoztatni, az élet gyökeresen megváltozhat. Úgyhogy légy a saját rendszergazdád, ismerd meg a működéseidet, változtass a működtető programokon, és a világod is másként fog működni.
A 2007-es év különösen jó lehetőségeket kínál erre.
Például egész egyszerűen nem leszel ott, ahol éppen reng a föld.
Sietek.
Nem érek rá
leckét írni,
kivinni a szemetet,
kitakarítani.
Be kell majszolnom az egész világot,
mint egy paradicsomot,
mielőtt megöregszem,
mielőtt meghalok.
felkelsz ma reggel
nézed az életed
nézed a tegnapod
zátonygondolatok
tömegek része vagy
sok ember közt egymagad
akik megmondják hogyan élj
akik megmondják mit tegyél
ez a világ így megöl és eltemet és
értékes életed az eső mossa el
ez a lét nem arra van
hogy elszúrd és szúrkáld magad
tényleg csak ennyi lenne az élet
halott testek súrlódása
felkelsz megint reggel
és halott lett a tegnapod
este megint a pultnál
lesz-e így holnapod
tényleg csak ennyi lenne az élet
halott testek súrlódása
„Esik az eső, s elgondolkodom: Miért rohanok, szaladok? S miért nem akarok az lenni AKI VAGYOK? (…)”
… felébredt, és nyújtózkodott egy nagyot. Úgy érezte, sikerült szintetizálnia egész eddigi életét és tanulmányait. Így aztán elhatározta, MA ÉLNI FOG.Nem, ez így nem jó, hiszen jövő idő: MA ÉL!Élvezni akar minden percet, és semmit sem akar, csak ÉLNI. A gondolat hatalmas energiával árasztotta el. Felöltözött, és elindult otthonról. Vidám volt és mosolygott, mert tudta a TITKOK TITKÁT. Tudta, kapott egy lehetőséget, amit úgy hívnak: ÉLET, és elhatározta ÉLNI FOG A LEHETŐSÉGGEL.
Kimondhatatlan, eufórikus érzéssel ment az utcán, és nem sajnálta az elvesztegetettnek hitt éveit, hisz tudta: CSAK MA VAN. Megvilágosodott. Ő az, akit a buddhisták úgy hívnak: Tathagata, azaz a Túljutott.Ment, és mosolygott mindenre és mindenkire. Szinte az egész világot képes lett volna magához szorítani.
Amikor a morcos képű ellenőrnek átnyújtotta bérletét - persze mosolyogva -, kezdődött a baj. Az ellenőr ugyanis azt hitte, hogy hősünk őt tartja mulatságosnak. Arra meg aztán igazán bepipult, amikor azt mondta neki, hogy minek idegeskedik annyit, inkább ÉLJEN.Az ellenőr hozzávágta a bérletét, és még morcosabban ment tovább.
– Minek engedik ki az őrülteket a diliházból? – motyogta az orra alatt, és máris kérte a következő utas jegyét.Persze annak meg nem volt jegye, de nem is az ellenőr izgatta, hanem az, hogy ezért valaki őt megmosolyogja.
– Mit röhög? – kérdezte hősünket. – Könnyű magának, van munkája meg pénze, így nem kell potyáznia, de én itt vagyok munka nélkül, a feleségem elhagyott, maga meg röhög az egészen.
– Nem, nem nevetek ki senkit – magyarázkodott a Megvilágosodott – csupán a helyzet a nevetséges. Az, hogy az emberek olyan tragikusan fognak föl mindent! Ahelyett hogy ÉLNÉNEK.
– Adok én neked élni, az anyád úristenit! – üvöltötte a potyautas. – Gondolod, hogy szeretek szenvedni, hogy nekem ez így jó?– Hát persze! – mondta a Megvilágosodott. – Különben nem csinálná.– Na megállj csak, te nagyokos! – mondta ismét a potyautas, és a kialakult lincshangulat neki kedvezett.
Ütötték-verték a Megvilágosodottat. Rugdosták a még véres arccal is mosolyogni tudót. A temetésére senki nem ment el. Azt mondják, mosolyogva fogadta a rémült arcú Halált. Sírkövén csak ennyi állt: ÉLT 40 évet, ebből 1 NAPOT.(részlet Nyika Zoltán - Szatori című könyvéből)
"Elmentem tőletek, nem tudtam, búcsúzni,
Nem volt idő arra, el kellett indulni.
Szivetekben hagyom emlékem örökre,
Ha látni akartok, nézzetek az égre."
„...a jó dolgoknak véletlenül, meglepetésszerűen kell megtörténniük velünk. Ha valami után nagyon vágyakozunk, úgy járunk, mint az, aki túl erősen szorít magához egy léggömböt: az álom egyszer csak kipukkan, s darabkái a semmibe hullanak."
„Hogy nem számít, mennyire jó valaki, mindenképpen fájdalmat okoz neked olykor. És ezért meg kell bocsátanod neki.
Hogy évek kellenek a bizalom kiépítéséhez, de elég néhány másodperc a lerombolásához.
Hogy nem kell megváltoztatnunk barátainkat, ha megértjük, hogy a barátok változnak.
Hogy a körülmények és a környezet hatnak ránk, de magunkért csakis mi vagyunk felelősek.
Hogy vagy Te tartod ellenőrzés alatt a tetteidet, vagy azok fognak Téged.
Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel.
Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel.
Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki.
Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni.
Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével.
Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné.
Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak.
Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod. Talán Isten úgy akarja, hogy találkozzunk sok nem hozzánk illő emberrel, mielőtt találkozunk az igazival. Így mikor végre találkozunk vele. Tudunk majd hálásak lenni ezért az adományért.” (Paulo Coelho - Dolgok, amiket megtanultam az élettől)
"Mindannyian megtanulhatjuk, miképpen fejezzük ki őszintébben és kedvesebben a szeretetünket - ezzel saját boldogságunkat éppúgy megsokszorozzuk, mint másokét. A szeretet megemeli lelkünket. Önnön lényünk és a közös emberi lényeg legnemesebb részeivel kapcsol minket össze.
Bármi legyen is, amire a figyelmünket leginkább fordítjuk, erősebbé fog válni az életünkben.
Ha kételkednél az élet erejében és a megújulás hatalmában, csupán figyelj az óriási kőtömb észrevehetetlenül piciny résén áttörő fűszál csodájára.
Nézz a nagy Egészre. A szeretet mindig ott van benne.
A feltétlen szeretet elkötelezettséget jelent az önmagáért való szeretet iránt az élet önmagáért való értelmének elismerése iránt; a hit iránt, hogy az emberiségben ott van a jó mindazon hibák, csalódások, tragédiák és rejtélyek ellenére, amelyek az emberi lét örök részei.
Észrevetted, mennyivel többet hallasz, ha ítélkezés nélkül figyelsz a dolgokra?
Bízd magad barátokra. De sose vedd a barátság kincsét magától értetődőnek.
Figyeld meg az emberek arcát! Látod, milyen megejtő, amikor a szeretet megjelenik valaki tekintetében, amikor ott csillog a szemében? Te is ilyen szép lehetsz!
Küldj szeretetet mindenfelé: északra, délre, keletre, nyugatra. Csodálatos perceket élhetsz majd át; tapasztald meg, milyen a világmindenség abszolút középpontjában lenni.
Önmagunk szeretete nem alakulhat ki, ha a más emberi lények iránti odaadó elkötelezettséget nem bontakoztatjuk ki magunkban. E nélkül puszta öntetszelgésbe fullad minden.
A szeretet olykor azt kívánja tőlünk, hogy ne lépjünk ki bonyolult kapcsolatainkból, hanem próbáljuk megoldani őket. De az sem kevésbé szeretetteli, ha az ember felszámol egy olyan kapcsolatot, amely megalázó vagy kiüresedett. Nem az az igazán fontos, hogy kilépünk-e egy ilyen kapcsolatból vagy sem, hanem az, hogy milyen szeretettel és tiszteletteljesen cselekszünk, miután meghoztuk döntésünket.
Senkit ne vádolj, ha a dolgok rosszul mennek. Csak kérdezd meg: "Mit tanulhatok ebből?"
A szeretet akkor szárnyal szabadon, ha nem terheljük meg kívánságokkal."
Látod, nincs mit mondanom,
A napot, az órát sem tudom,
Csak várom, hogy üzend, hogy vársz.
Most nem ontom bátran, okosan a szót,
A falon át hallom csak a rádiót
Ha erre jársz, engem itt találsz.
És az a rádió úgy zokog,
Mintha szerelmet vallana
Most nekem szól a legbutább dala.
Mert ugyanúgy hívlak most is,
Szánalmas hogy mindent elhiszek,
Hogy mennyire örülnék Neked.
Ezer meg ezer éve
Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akar,
Akinek engem küldött,
Akit nekem szánt az ég.
Tudom, hogy vár még rám,
A Holdnak tán a túloldalán,
Ő az, aki beszél bennem
Érthetetlen angyalnyelven.
Keresem az utam,
Néha keresem a bajt,
És keresem azt, aki engem akar
Akinek engem küldött,
Akit nekem szánt az ég.
A magas ég...
